Szentmártoni János (1975) első verseit tizenhét évesen publikálta a Stádium c. folyóirat. Később egyik alapítója lett a Stádium Fiatal Írók Körének, amely A sivatag kupolája c. antológiával (1994) debütált. Egy évre rá jelent meg első verseskönyve (Útszéles magány ), amelyet Gérecz Attila-díjjal jutalmaztak. Egyetemi évei alatt egy ideig az újraindult Jelenlét c. periodika belső munkatársa volt, majd 2000-ben szerkesztője lett a Magyar Napló versrovatának és könyvkiadójának. Több díjjal, ösztöndíjjal jutalmazták eddigi tevékenységét, legutóbb, 2007-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Öt verseskönyvet és egy tanulmánykötetet írt:Madárjós (versek, Tevan Kiadó, 1998), Itt, a papíron (versek, Széphalom Könyvműhely, 2001), Eleven csónak (esszék, kritikák, tanulmányok, Magyar Napló, 2004), A másik apa (versek, Stádium, 2005). Ulysses helikoptere (Parnasszus, 2008). Válogatott verseinek gyűjteményét Ballada hétköznapi díszletekkel címmel a Stádium adta ki 2010-ben.
Költői, szerkesztői munkája mellett jónéhány irodalmi-közéleti tisztséget is betölt. 
Az Új Átlók Művészeti Társaság alapítója, négy éve titkára.